A régi játékosok jól ismerik, a fiatalok kevesebbet hallották a nevét. Pedig Puskás „Zsike” Erzsébet már közel két évtizede űzi ezt a sportot, nem is akármilyen szinten. Számtalan serleget hozott haza Ausztriából. A soft és a steel nemzeti bajnokságokon évről évre dobogós helyezéseket ért el. A mostani softbajnokságon is dobogós helyen áll. Széles a paletta a Budapest-bajnokságoktól kezdve az EDU-ig. Legutóbb az I. Dreher Soft Hungarian Diamonds Cup harmadik helyéért kapott serleggel bővítette eddig sem szerény gyűjteményét. Vele beszélgettünk.

Sokan ismernek, mert majdnem húsz esztendő hosszú idő, de talán a legfiatalabbak kevésbé, ezért kérlek, mesélj pár szót a karrieredről!

2002-ben, egy Budapest-bajnoki fordulón indultam először, akkor már három éve ismertem Massza Sándort, és hát az ő dartsos múltja miatt is gondoltam, hogy kipróbálom a sportágat. Aztán úgy történt, hogy egy harminckettes táblán szombaton már döntőt játszottam. Ez egy steelverseny volt. Tavasszal már ki is utazhattam az első EDU-viadalra is, Budapest-válogatottként Ausztriába, Sankt Johannba.

Hogy sikerültek a szerepléseid az EDU-versenyeken?

Inkább párosban és csapatban indultam. Háromszor nyertünk Európa-kupát. Például Végső Janival és Szabados Attilával tripla mixben is a legjobbak lettünk. Két évvel ezelőtt Mensur Suljovic keresett meg, hogy kell egy lány a csapatába, és engem kért fel. Az osztrák soft Bundesligában játszottam velük egy szezont.

Melyik szakág fekszik jobban, a steel vagy inkább a soft?

Inkább a soft felé hajlok. Ennek igazából az az egyik fő oka, hogy amikor én elkezdtem játszani, akkor az a szakág dominált. Sok gép volt, kevés tábla. De steelen is sikerült jó eredményeket elérnem: van Budapest-bajnoki címem, sőt csapatban kétszer is magyar bajnok lettem. Ihász Veronikáékkal, a Győr színeiben. Ausztriában nem is olyan régen megnyertem a soft Mesterek Tornáját, ahol nyolcvannyolc induló volt, három fordulón át tartott. A soft a kedvenc, de a steeltől sem vagyok megijedve.

És a magyar bajnokság?

Idén is jól szerepelek, a harmadik helyen állok a nemzetiben. Legutóbb a negyedik lettem úgy, hogy hiába volt azonos pont- és legarányom a harmadikkal, az egymás elleni eredmény döntött, sajnos nem az én javamra.

Hogy érezted magad az első soft Diamonds Cupon?

Nagyon jól éreztem magam. Nagyon szeretek versenyezni. Azt mondom, hogy nem a gyakorlás az, ami segít előrébb jutni, hanem a versenyzés. Gyakorolok persze egyedül is, de az nem akkora kihívás, mint versenyen más ellen játszani. A klubon belüli edzés is inkább arról szól, hogy valaki ellen játszhassak, a háziversenyek is sokat jelentenek nekem.

Mit szólsz a mai fiatal játékosok teljesítményéhez?

Nagyon ügyesek. Gratulálni tudok nekik. Még fejlődésben vannak sokan, de szép jövő áll előttük, ha így folytatják.