Első ízben küldött Magyarország teljes csapatot világversenyre a darts mozgássérült válfajában, és a négy játékosunk maximálisan meghálálta a befektetett bizalmat, támogatást, energiát a belgiumi Winmau World Trophyn. A legjobban együtt szerepeltek: a csapatversenyben bronzérmesek lettek, a legfontosabb meccsen nyújtva a maximumot, amikor a sportág „alapító atyáit”, az angolokat ütötték el a továbbjutástól a végsőkig kiélezett negyeddöntőben. Virágos-Kis Lajos aratta az első győzelmet, ami nagyon nem volt mindegy, mikor születik meg, Miklós József maga volt a megtestesült stabilitás, ami betonbiztos alapot adott, Nagy Zoltán is két győzelmet szállított, a másodikkal megmentve a csapatot a vereségtől, a végig remeklő Illés István pedig a kijátszásban megkoronázta a saját és a csapat teljesítményét.
Muszáj egy kicsit visszamennünk az időben, hogy kontextusba helyezzük a mostani történéseket: sokáig Miklós József jelentette egy személyben a magyar paradartsot, olyannyira, hogy a WDDA Winmau World Cup 2019-es megrendezésekor a franciákhoz kellett betársulnia, hogy indulhasson csapatban is a rangos viadalon – mint utólag elmondta, majdnem elsírta magát az idegen mez felvételekor. Egyedül járta a versenyeket Európában egyre szebb sikereket elérve 2017 óta, mígnem 2020 augusztus 1-jén végre itthon is megmozdult valami: sor került az első paradartsbajnokságra öt fő részvételével Érden. Természetesen Józsi nyert, de onnantól már voltak belföldön is ellenfelei, nem csak külföldön, és ez azt jelentette, hogy lettek csapattársai is.
Először úgy volt, hogy 2021 novemberében, egészen pontosan 26-ától 28-áig rendezik meg a mozgássérült dartsosok legfontosabb versenyét a szokásos helyszínen, a belgiumi Oostendében, az abszolút mozgássérültbarát Hotel Vayamundóban, de mint akkoriban majdnem minden esemény, ez is halasztást szenvedett a koronavírus miatt. Fél évvel tolták el a világbajnokságot, 2022. május 20–22. lett az új időpont – és mint kiderült, a végleges, a tényleges. A magyar csapat részvétele olyannyira biztos volt, hogy már az első dátumra is megvoltak a repülőjegyek a Magyar Darts Szövetség és a Magyar Paralimpiai Bizottság együttes támogatásának köszönhetően, „csak” át kellett őket íratni, az pedig a gárda stabilitását jelzi, hogy fel sem vetődött, hogy változzon az összetétel.
Nagyon készültek a fiúk, az a négy, aki a keretbe lett jelölve.
A két kerekesszékes a besenyszögi Miklós József és az addigra már szintén jelentős nemzetközi rutinra szert tevő tokodi Virágos-Kis Lajos, a két álló pozíció birtokosa a zalaegerszegi Illés István és a pusztavámi Nagy Zoltán volt, ők ketten viszont először mutathatták meg tudásukat külföldön. Természetesen azután, hogy belföldön bizonyították rátermettségüket, de válogatottként a Winmau World Trophy jelentette számukra a tűzkeresztséget. Várták már nagyon, aztán amikor fél évvel meghosszabbodott a várakozási idő, nehezen viselték, de ettől csak fokozódott bennük a bizonyítási vágy. Az utazás előtt egy héttel még összegyűltek egy utolsó felkészülési versenyre a magyar paradarts budapesti fellegvárában, a Terminál Snookerben – utólag is köszönjük a lehetőséget.
Csütörtökön keltek útra a fiúk és a három kísérőjük, késő estére érkeztek meg, pénteken pedig már el is kezdődött a nagy verseny a párosok küzdelmeivel. Az állóknál az Illés, Nagy kettős óriási körbeverésbe keveredett ötfős csoportjában, és bár megverte az első helyezettet, a négy mérkőzésből elért két győzelem nem lett elég a továbbjutást jelentő első két hely valamelyikének megszerzéséhez. A másik nagyteremben játszó ülő párosunk egy győzelemmel és két vereséggel csupán egyetlen leggel, egyetlen nyíllal maradt le a legjobb nyolc közé kerülésről. Bemelegítésnek jó volt. Meg annak is, hogy a srácok lássák: van keresnivalójuk, avagy visszaigazolódott, amit várt a szakvezetés, miszerint ebben a kvartettben nincs töltelékember, bárki hozhat győzelmet.
Ami a szombati csapatversenyben jelenthetett sokat, és jelentett is. A délelőtt megtartott megnyitóünnepség, amelyen minden csapatot egyenként a színpadra szólítottak, hangulatba hozta és kicsit fel is tüzelte fiainkat, mert a DJ elrontotta a bevonulózenénket – a történeti hűség kedvéért: az István, a király rockopera egyik betétdala, a Szállj fel, szabad madár! lett volna. Az interneten lett is, mert a Magyar Darts Szövetség facebookos oldalára már annak az aláfestésével került ki a felvétel, a technika ördögét technikai bravúrral ellensúlyozva. Aztán a táblák előtti bravúrok következtek: megnyerte csoportját csapatunk, amihez egy kis szerencse is szükségeltetett, mert itt is körbeverés történt, de talán itt törlesztett a sors az egy nappal korábbi peches kiesésekért.
Jöhetett a negyeddöntő, a kulcsmeccs az érmek felé vezető úton, hiszen mivel jó dartsos szokás szerint bronzmeccs nem szerepelt a programban, aki az elődöntőbe került, biztos lehetett benne, hogy nem tér haza üres kézzel. Ennek tudatában álltak és ültek oda a mieink a második csoport második helyezettje elleni mérkőzésre, amelyen az ellenfél nem volt más, mint a sportág őshazájának reprezentánsa, Anglia. A négyes csapatok versenyein megszokott formátumban, kilenc nyert legig, úgy, hogy 8:8-as döntetlen állás esetén kijátszás várt a felekre, amelyre a két szakvezető jelölhette ki a részt vevő játékosokat – nyilván a legjobbakat, vagyis az addig legjobb formát mutatókat. Phil Lees, David Johnson, Amar Dehar és Steve North. Ők alkották az ellenfelet, őket kellett megverni.
Két táblán zajlottak a meccsek, és bár a legelső összecsapást nem mi nyertük, jó rajtot vettünk, mert miután mindenki lejátszotta az első mérkőzését, némi meglepetésre 3:1-re vezettünk. És utána is tartottuk a kétlegnyi különbséget, így araszoltunk előre, de sejthető volt, hogy az angoloknak lesz egy-két szavuk ahhoz, hogy ez ne maradjon így. Nem is maradt, de ez inkább annak volt betudható, hogy két olyan leget is behúzott az ellenfél az egyik kerekesszékes játékosa, a jól koncentráló Dehar révén, amely nekünk állt – jobban dobtuk a tömeget, volt, hogy 200 pontnyi különbséggel is vezettünk, ő mégis rendre kiénekelte a sajtot a mieink szájából. Ami biztató volt, hogy mind a négy játékosunknak volt már győzelme, így volt miből erőt meríteni, de „melegedett a pite”.
Olyannyira, hogy 8:7-re már Anglia vezetett, mi több, meccsnyilakhoz is jutott, jó néhányhoz, de a nagy kiszállócsatát Nagy Zoltán bírta jobban idegekkel, megdobta a dupla egyet, egyenlített, és jöhetett a kijátszás. Még egyszer: a világbajnokságon, Anglia ellen, a negyeddöntőben, az éremért. Tőlünk az addigi legmagabiztosabb, az addig három mérkőzést nyerő Illés István lett a kiválasztott, a másik oldalon egy még nála is jobb teljesítményt nyújtó játékos, a négyből négy győzelmet arató David Johnson. Két álló. A Pipi becenévre hallgató magyar dartsos kezdett jobban, már csak azért is, mert ő nyerte el a kezdés jogát, az első három köréből kettő is százas lett, csakhogy a negyedik körben dobott 140-es és az ötödikben odapörkölt százas eredményeképp eltűnt az előny.
Sőt mi több a hatodik kör végén Johnson majdnem kiszállt 109-ről: rádobhatott a 40-re.
Szerencsére tévesztett, Pipi következett 106-ra. Az első nyíl? Tripla húsz! A második? Hatos, de tripla lett, így egy kevésbé szokványos kiszálló kerekedett ki a végére, a D14, de ez cseppet sem rázta meg a magyar fiút, meg sem állt, a maga szokásos gyors ritmusában már dobta is a harmadik nyilát… Bele! Ő eksztázisban ünnepelt, a csapat pedig pillanatokon belül a nyakában, az angolok nem hittek a szemüknek. A helyszínen lévő hét magyar mindegyike megkönnyezte a hatalmas bravúrt kisebb-nagyobb mértékben, de a semlegesek is megtapsolták – mi tagadás, izgalmas lehetett kívülről is. A végig roppant sápadt és ideges angol edzőnő pedig sportszerűen, de kényszeredetten gratulált.
Sok idő nem maradt az ünneplésre, szinte azonnal szólították a mieinket az elődöntőre, amire régóta várakoztak már a belgák, a műfaj elismerten legjobbjai. Azért várakozhattak régóta, mert sokkal simábban nyerték a negyeddöntőjüket – és ezt az előnyüket ki is használták, óriási iramot diktáltak, nagyon jól játszottak, a kerekesszékesek rangadóján például az egyéni világbajnok Vincent D’hondt 14 nyilas leget dobott Miklós Józsinak. Aki négy kör után 171 ponton állt, tehát 82.5-ös átlagot dobott… Ilyen magas volt a színvonal, de sokáig csak megszorongatni sikerült a toronymagas favorit hazaiakat a legeken belül, a végén ők szálltak ki előbb, mígnem az utolsó körben Józsi megtörte a jeget – sietnie kellett, mert a másik táblán már a kilencedik kiszállójukra hajtottak a vendéglátók.
Másodperceken múlott, de meglett a becsületleg.
És hogy mennyire egy húron pendültek játékosaink, azt jól bizonyítja, hogy a már előbb említett utolsó párban előbb Miklós József, majd pár pillanattal később Illés István vágott be egy 171-et, vagyis három tripla 19-et egy körön belül. Ez is mutatja, hogy fiaink mindent megtettek, korántsem játszottak alárendelt szerepet, a 9:1-es vereség ellenére sem – a döntőben ugyanennyire nyertek a belgák a franciák ellen is, szóval egész egyszerűen ennyivel jobbak voltak mindenkinél, ennyire kiemelkedtek a mezőnyből. Egyéniben az állók és az ülők kategóriájában is ők adták a világbajnokot, sőt utóbbi számban az ezüstérmest is. Ráadásul Oostendében ugye hazai pályán játszhattak, voltak is bőven szurkolóik az egyébként nagyszerűen megrendezett nagyszabású versenyen.
Visszatérve a mieinkre: örökre emlékezetes marad számunkra az összesen 89 indulóval megrendezett Winmau World Trophy, amely egyébként az első volt a World ParaDarts égisze alatt, és amelynek az eredményhirdetésén gyönyörű trófeával gazdagodott a magyar válogatott a harmadik helyezés eléréséért. Megérte teljes csapatot kiküldeni, és az egyéni sportágban nem csak az egyéni számokra koncentrálni, amelyek az utolsó napon, vasárnap zajlottak le, ezen kategóriákban két kilencedik hely lett a legjobb eredményünk Miklós József és Nagy Zoltán révén. Itt azonban a csapatversenynek volt a legnagyobb rangja, ezt jelezte az is, hogy ennek a döntőjét hagyták a legutoljára, és ebben érte el a legjobb helyezést Magyarország 14 kvartett közül, tehát tízet maga mögé utasítva.
Ezek a játékosok most együtt voltak a legjobbak, és maximálisan meghálálták a bizalmat.
A Winmau World Trophy eredményei a World ParaDarts hivatalos honlapján:
Szöveges beszámoló a World Darts Federation hivatalos honlapján:
https://dartswdf.com/news/world-paradarts-winmau-world-trophy-2022
A döntők közvetítésének felvétele:
https://www.youtube.com/watch?v=BbqZTO1aDmA&t=20805s