A sportág ollózós találata, kínai figurája, kapunak háttal csavargólja. A talán legnagyobb bravúr, ami a dartsban létezik: a tökéletes leg, kilenc nyílból elfogyasztani az 501 pontot. Ez eddig három magyarnak sikerült – az ő kilencnyilasaikat mutatjuk be sorban, időrendben haladva. A történelmi elsőt Hatos József dobta, és idén júliusban lesz a huszadik születésnapja.

Te voltál az első olyan játékosunk, aki a steel szakágban dobta meg a kilencnyilast. Mesélnél nekünk róla, hogy mikor, hol és hogyan történt?

2001 júliusában, Jászladányban volt egy verseny, ott sikerült elérni ezt. Nem a szokványos módon, mert a két 180 után jött a hetedik tripla 20, ám aztán tripla 15-re váltottam le, majd ütemből a dupla 18 következett. Nem azért, mert ez volt a kedvenc kiszállom, akkoriban, amikor jobb kézzel játszottam, nekem mindegy volt, mi az utolsó dupla, nagyjából ugyanolyan jól ment mindegyikre.

Ha jól tudom, sikeresen küzdöttél meg a dartitisszel, méghozzá úgy, hogy újrakezdted a játékot a másik kezeddel. Most hol tartasz?

Nem igazán kellett változtatni, ment a dobálás bal kézzel is. Az volt a baj, amikor bal kézzel játszottam, hogy nem volt annyi időm gyakorolni. Ettől függetlenül nem volt olyan nehéz az átállás. Igaz, máshol van a koordinációs szem, mint a jobbkezeseknek. Sokkal többet kellett foglalkozni a technikával. Amikor megnősültem, kocsit vettem, már nem a darts volt az első számú cél, hanem a munka és a család, mellettük egyre kevesebb idő jutott játszani, ezért is hagytam ki annyi versenyt, mert olyan munkám volt, hogy állandó éjszakásként dolgoztam. Reggelig tartott a műszak, így egyáltalán nem fért bele az időbe, hogy versenyezzek.

Pályafutásod során versenyen volt már olyan máskor, hogy közel jártál a kilencnyilashoz?

Igen, volt. Még bal kézzel is előfordult, hogy a nyolc tripla megvolt, csak a duplát hibáztam el.

Mostanában keveset hallani rólad. Mi van veled?

Hát, a koronavírus miatt nem igazán tudok játszani, tavaly március óta nem tudtam versenyre menni. Én már két éve kint élek Ausztriában, a magyar határtól nem messze. Nem adtam még fel, szeretnék majd újra magyar bajnoki meccseket játszani.

Ausztriában vettél részt versenyeken?

Persze, itt is próbálkoztam, de hát korlátozások itt is vannak, itt sem nagyon lehet most komolyabb versenyeket rendezni. Zárva vannak a klubok. Ettől függetlenül a Sport DC tagja vagyok továbbra is, igaz, most nincs kiváltva a játékengedélyem.

Kovács Patriknak is sikerült, ami neked. Te hogy látod a magyar fiatalok helyzetét most?

Nagyon örültem, hogy a klubtársamnak is sikerült, ráadásul egy elég rangos versenyen. Az a probléma, hogy olyan közegben kellene játszaniuk ezeknek a játékosoknak, amivel közelebb tudnának kerülni a PDC-hez. Itt, Ausztriában az a jó, hogy azok a dartsosok, akiknek erre esélyük van, együtt edzenek, felhozzák egymást. Nemrégen végignéztem az edzésüket, és elképesztő volt, hogy ötkörösek voltak a legrosszabb legek, százas átlag körül dobáltak végig, pedig csak gyakorlásról volt szó. Sajnos a magyar mezőnyben nem olyan sűrűek az ilyen eredmények. Ezért mondom, hogy akkor van esély az előrelépésre, ha olyan a közeg.

Ha már a közegről beszélünk: vannak még terveid a sporttal kapcsolatban?

Negyvenhárom éves vagyok, persze, vannak még álmaim. Csak jó lenne tudni, mikor lesz vége ennek a sok korlátozásnak. Most először is a legfontosabb, hogy idén végre meg tudjuk tartani a párommal a lakodalmat, már tavaly óta húzódik a dolog a lezárások miatt. Nagy a család, nagy lagzit csapnánk, csak sajnos még várnunk kell rá.